Buzdítás, bátorítás (Meláth Attila)
Jó Pásztor - (Mátrai-Miklya László)
Krisztusi lelkülettel (Újvári Feremc)
A közösség ápolása (Meyer Henrik 1899)
Lapindítás egykor és most (Dr. Somogyi Barnabás)
Formálj és készíts! (Marosi Nagy Lajos)
Bemutatjuk a missziókerület új vezetőit
Ülést tartott a Missziókerületi Tanács
A baptista világ hírei
Gyülekezeteink életéből (Rákoshegy, Vác)
Konferencia gyülekezeti munkásoknak
" Szépírások" -Tél (Fekete István)
Időt! (M.N.L.)
Egy teológiai professzor tapasztalatai
Úgy élj - vers, (Bálint Zoltán)
Egyetlen kincsem - vers, (Füle Lajos)
Korunk kórképe - vers, (Balog Miklós)
Nem fogadta el - vers, (Balog Miklós)
Hírhozó - hírvivő

Néhány évvel ezelőtt egyik teológiai tanár testvér így köszöntötte hallgatóit: Új év, új lehetőség, megújult erő! Ma is új esztendőre virradtunk. Ebben az évszázadban az utolsóra. Új az év, és nem csak azért mert januárt írunk, hanem azért is, mert új elha-tározásokat is hozhatunk. Bennem is született egy-kettő, amiről nem beszélni szeret-nék elsősorban, hanem véghezvinni, megélni, megtenni. Az új év új tagokból álló missziókerületi tanácsot is hozott a budapesti és környékbeli baptisták számára. Azért imádkozunk, hogy mindenki láthassa és érezhesse, hogy a gyülekezetek közösséget alkotnak, segítik és szeretve tisztelik egymást. Az a vágyam, hogy miközben hitem-ben, krisztusi elkötelezettségemben erősödöm, addig a szolgálatban, a szeretetben és a kapcsolattartásban újuljak meg.

A kerületi tanácsban szolgálatot vállaló testvérek is hasonlóképpen gondolkodnak. Éppen ezért szeretnénk ezt a lapot is útjára bocsátani. Reméljük valamennyiünk örö-mére és elégedettségére. Szeretném azonban felhívni testvéreink, barátaink figyelmét arra is, aki a legfontosabb: Jézus Krisztusra, a visszatérő Királyra. Ő jön! Előbb vagy utóbb megérkezik. Ez hálaok, sőt kifejezetten öröm. Addig azonban, amíg ez bekövetkezik, helyt kell állnunk. Hitünk megvallásában, tetteink tisztaságában, mun-kánk eredményességében. Ha igazán Neki akarunk szolgálni, akkor sok-sok órát kell fordítanunk a Vele való kapcsolat elmélyítésére, és ezért talán más elfoglaltsá-gainkról le is kell mondani.

Vajon megtesszük? Érdemes!

Buzdítás, bátorítás – akkor csengenek valóságosan e szavak, ha hirdetője élen jár ebben. Segítséget nem csupán mi adhatunk egymásnak, de kérhetjük onnan felülről is, attól, Aki bátorít, buzdít erre: a szeretet Istenétől. Éljünk mindennap vele!

" A kegyelem pedig legyen azokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust!"
 

Láthatatlan és megfoghatatlan a bennünk lakozó lélek, mégis mindent meghatároz viselkedésünkben. Sokáig elrejthetjük, kik vagyunk igazán, de az élet feszült pilla-nataiban felszínre tör valódi lelkületünk. Amikor a tanítványok pusztító tüzet kértek ellenségeikre, a Mester figyelmeztető szavai szembesítették őket lelkületükkel: “ Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek..." Lk 9:55.

Tisztában vagyunk-e azzal, milyen lélek van bennünk, baptista hívőkben? Hiszen lelkiségünk meghatározza egyéni és közösségi életünket egyaránt. Úgy látom, a tanít-ványokhoz hasonlóan sokszor félreismerjük önmagunkat. Szent meggyőződéssel hisszük, hogy amit cselekszünk, az Istennek tetsző, pedig ami belőlünk sugárzik olykor, annak semmi köze sincs a Krisztus lelkületéhez! Urunk, aki a vakok szemeit megnyitotta, nekünk is tisztánlátást kínál, helyes önismeretet közösségben és egyé-nileg.

A lelki élet élő közösség Jézus Krisztussal, az élet forrásával. Gyümölcstermés a bennünk munkálkodó Szentlélek által, amely a krisztusi lelkület örök érvényű gyümölcseiben válik láthatóvá rajtunk, minden körülmények között. Hiszem, hogy testvéreimben, Isten Szentlelke végzi el munkáját, hogy ne maradjunk gyümölcs nélkül a szelídség, az alázat, a hűség, az irgalmasság és a szeretet tekintetében sem.

Teremjük hát gazdagon a Lélek drága gyümölcseit az új évben!

Kötelsségünk Isten minden gyermekével közösségben élni; amennyire lehetséges s amikor arra alkalom kínálkozik, a közösséget védeni, ápolni is. Nem csak a baptistákat kell szeretnünk, hanem Isten minden gyermekét. De e nagy közösségen belül megmarad az a kötelességünk, hogy a szűkebb keretű közösséget ápoljuk azokkal, akiknek ugyanaz az egy Uruk, egy hitük és egy keresztségük van. E szent kötelességünk nincs a saját jótetszésünkre bízva. Természeteszerűen meg lehet tőlünk követelni. Ha nincs közösségünk a testtel, mely az Ő gyülekezete, akkor nincs közösségünk a Fővel. Az ágnak közösségben kell lennie a törzzsel, különben elszárad.

A közösség: nagy nyereség. Ha testvéreimmel közösségben élek, akkor mégegyszer olyan gazdag vagyok. A közösség hibái nem károsítanak engem annyira, mint a magaméi. De annak a jónak, amit Isten a közösségnek adott, akadálytalanul ör-vendhetek. Mialatt azzal foglalkozom, amit Isten nekem adott, könnyen megeshetik, hogy a Sátán így hízeleg: ezt Isten neked adta, ez lettél te Isten kegyelméből. De ha azon örvendek, amit Isten a testvéremnek adott, akkor nincs ez a veszély. Fő felada-taink közé tartozik, hogy megtaláljuk a módokat és az eszközöket a testvéri közösség fenntartására és ápolására.

A baptista hitközösség vezetőjének, dr. Somogyi Imrének második egyházi lap-indítása volt a Lelki Élet. Jó szövetségeseivel már 1924-ben is újat alkotott: A KÜRT címmel ifjúsági lapot. Ezek az élenjárók fölismerték, hogy életerős, hitben és ismeretekben megalapozott, tehetségeit kiművelő ifjúságra van szüksége a baptista gyülekezeteknek, ezért a lelküket is beleadták A Kürtbe. A lap 20 évig élt és minden jó cselekedetre fölkészített nemzedéket adott a baptizmusnak, így a lap őáltaluk még további ötven éven át hatott.

A fölcicomázott hazugságok és eltaposott igazságok éveiben testvéreink nagyon megszerették a Lelki Életet. Csak három évig (1948 -1951) volt havilap, előtte 1945-től évfolyam megjelölés nélküli, dátumozott időszaki kiadvány. Ekkor minden szám kinyom-tatásához külön engedélyre volt szükség. És ez a szerkesztő részére nem formaság volt, hanem izgalmas kilincselés, érvelés, jóakarat keresés, több esetben megaláztatás. Tehát fojtogatva vagy megtűrve összesen hat évet élt a Lelki Élet. És a lepengedély bevonásával szűnt meg, nem érdektelenség temette el.

Nézzük, mai zajos világunkban kinek kell a Lelki életünk?

A keresztyén embernek azonosulnia kell Jézus elveivel és tanításával. A XIX. század második felében volt Angliában egy kegyességi csoport, akik életük minden döntése előtt azt kérdezék maguktól: “ Vajon mit tenne Jézus az én helyemben?" Ezt vizsgálva igyekeztek jó döntésekre jutni. Más dolog azonban egyet érteni Jézussal és megint más Jézus szerint élni! A legtöbb keresztyén elviekben helyesli a békességet, elfogadja a szeretet tanát, fontosnak tartja a segítségnyújtást, a jótékonykodást, vagyis szavakban elfogadja a krisztusi tanítást. Mindennapi életükben azonban nem ilyen egyszerű a dolog. Egyszer csak az élet sűrűjében a keresztyén azon veszi észre magát, hogy gyűlölködik, hogy a maga hasznát keresi, türelmetlen, ingerlékeny, bosszúálló gondolatai támadnak, váratlan élethelyzetekben úgy viselkedik, akár egy hitetlen ember. Az elméletet nem követi a gyakorlat. Vagyis: az óemberünk alkalmazkodik. Nagylelkűen megengedi, hogy szavainkkal meghódoljunk Krisztus előtt, de arról feltétlenül gondoskodik, és azon örül, ha tetteink már nem dicsőítik Krisztust, akiről neveztetünk.

A nehéz élethelyzeteket úgy szoktuk nevezni, hogy próba. Isten azért engedi meg életünkben a próbákat, hogy megvizsgáljon bennünket. Rámutasson a gyenge pontokra, a deformáltságokra. A kegyelmes Isten jó néven veszi, hogy elméletben elfogadjuk Krisztust, de azt nem engedi, hogy életünk ilyenforma kettőssége hosszú-távon megmaradjon. A próbákban rámutat életünk hibáira, bűneire. Alakítani, formálni akar általuk. Meg akar-ja teremteni bennünk az elmélet és a gyakorlat összhangját, hogy ne csak szavainkkal, hanem tetteinkkel is dissőítsük Őt.

A valódi keresztyén nem fél a próbáktól, hanem hittel fordul az Úr felé és kéri: formálj és készíts! Mert az Ő keze ma is képes újjá teremteni életeket. Ha engedem, akkor az enyémet, ha engeded, akkor a tiédet is.

  
Újvári Ferenc lelkipásztor testvért választotta elnökévé a Budapesti Missziókerület közgyűlése. Újvári testvér 1959-ben született Veres-egyházon. Baptista nevelésben részesült, szülei és nagyszülei is baptisták. 1980-ban húsz évesen merítkezett be Drenyovszki Pál által. Főiskolai tanulmányait Szegeden végezte, ahol tanári diplomát szerzett. 1985-ben kezdte meg tanulmányait a Baptista Teo-lógiai Szemináriumban. 1989-ben avatták föl lelkipásztorrá Kazincbarcikán, ahol 5 éven át pásztorolta a körzet gyülekezeteit (Sajószentpéter, Varbó, Kazinc-barcika) 1993-ban 10 hónapos tanulmányúton vett részt az Amerikai Egyesült Államokban (Virginia). 1994-1996 között a csepeli gyülekezet lelkipásztora volt. 1995-1997 között a MoBISZ elnökeként vezette az országos ifjúsági munkát. 1996-óta az újpesti gyülekezet lelkipásztora.
 
Lakati Péter testvér a fiatalabb gyülekezeti munkások generációjához tartozik. Őt választotta meg a missziókerület közgyűlése a Tanács alelnökévé. Lakati testvér 1958-ban született Vácott. Generációs baptista család tagja. 1972-ben merítkezett be Szokolyán Herjeczki András által. Tanulmányait Vácott és Budapesten végezte. Már fiatalon bekap-csolódott a gyülekezeti munkába. 1982-óta a váci gyülekezet elöljá-rója.1996-ban presbiterré avatták. Ma a lendületesen fejlődő, templomépítő vácigyülekezet vezetője. 1996. óta a Diakónus Bizottság választott tagja, 1997-től a Bizottság jegyzője.
 
 
Meláth Attila lelkipásztor ismét titkára lett a Budapesti Misszió-kerületnek. Meláth testvér 1963-ban született Budapesten. Apai és anyai ágon is lelkipásztor-elődök adták az alapot elhívatottságához. Nagyapja Meláth József, a Dunántúl jeles missziómunkása és a dédnagyapja Pannonhalmi Béla baptista missziónk neves személyisége munkáját folytatja – ahogy erről már többször is vallott. 1980-ban merítkezett be Újpesten Révész Benjámin által. 1987-1991 között volt a Teológiai Szeminárium hallgatója, majd 1992-ben avatták lelkipásztorrá Vácott. 1989-ben alapító tagja volt a MABISZ-nak, majd 1992-1994 között a MoBISZ titkáraként szolgált. 1994-ben választották meg a Budapesti Missziókerület Tanácsába, ahol titkárként szolgált. A Missziókerület vezetésében Meláth Attila testvér biztosítja a folyamatos-ságot.

Missziókerületi Tanács tagjai: ASZTALOS IMRE LUKÁCS, az újpesti gyülekezet elöljárója, KÁROLYI JÁNOS, a rákospalotai gyülekezet presbitere, IFJ. LÁSZLÓ GÁBOR, a rákoscsabai gyülekezet lelkipásztora, PÁTKAI IMRE, az ócsai gyülekezet presbitere és IFJ. SZILÁGYI SÁNDOR, a rákosszentmihályi gyülekezet lelkipásztora.

l Az új Missziókerületi Tanács alakuló ülésére január 6-án került sor az újpesti imaház “ Habán” termében. Az áhítat témája nagyszerű program is lehet az új vezetők munkába állásának kezdetén: “ Hívjuk meg Jézust az életünkbe!” A Tanács jegyzőjének Asztalos Imre testvért választották, a pénztárosi feladatok ellátásával Gyurik Gyula testvért, az eddigi pénztárost bízták meg. A BBMK-t ezután Újvári Ferenc elnök és Lakati Péter alelnök testvérek képviselik a Szövetségi Tanácsban. A Misszióbizottság munkájában Újvári Ferenc elnök testvér vesz részt.

l A kerület LMK (Lelkipásztori Munkaközösség) alkalmait továbbra is a Missziókerületi Tanács irányítja. 1999-ben 4 alkalommal tartanak összejöveteleket, a ter-vek szerint Újpesten, Kosdon, Szigetszentmiklóson és Kispesten. A programot a Tanács lelkészi tagjai szervezik.

l KONFERENCIA AZ ISTENTISZTELETRŐL. A Közgyűlés által megszavazott rendezvényt június 5-én Rákoscsabán tartja meg a kerület.

l Missziókerületi lap indításáról döntött a Tanács, amely a 42 taggyülekezet tájékoz-tatását hívatott elősegíteni. Az ideiglenes jelleggel beinduló kiadvány szerkesztésére Marosi Nagy Lajos testvér kapott felkérést.

l Missziókerületi összekötők személyéről is döntöttek a Tanács tagjai. A Vasárnapi Iskolai Bizottságban Dobner Péter, a Diakónus Bizottságban Pátkai Imre, a Nőbizott-ságban Révész Árpádné képviseli a kerületet.

u Ifjúsági és gyermekmunkások konferenciáját tartották Angliában A High Wycombe-ban január 14-19. között megtartott európai tanácsko-zásnak ez volt a témája:"Lángra lobbantani a hívők új generációját." A konferencia neves előadói között volt David Coffey az EBSZ angol elnöke, Karl Heinz Walter az EBSZ német főtitkára, Emmett Dunn, a Baptista Világszövetség Ifjúsági szakosztályának libériai igazgatója, valamint Ian Hoskins, a EBSZ ifjúsági bizottságának angliai elnöke.

u Új baptista vezetőket választottak Egyiptomban. Wahba Bisharat elnök, Nashaat Refaat főtitkár vezeti az Egyiptomi Baptista Szövetséget. Nagy hangsúlyt fektetnek testvéreink a gyülekezetplántálásra. Új területük Port Said, ahol rendszeres missziót folytatnak. Lelkipásztoraik azért küzdenek, hogy hűsé-gesen átadják az evangéliumot.

u Görkorcsolyás angyalok lepték el Párizs repülőterét 1998 karácsonyán, és az utasoknak édességet osztogattak. "Kedves, segítőkész angyalok máskor is vannak ve-lünk" – jelentette ki az Orly repülőtéren szolgáló Jean-Pierre Dassonville baptista lelkész. Figyelnek a magányosokra, azokra akik eltévedtek, és segítik a lelkészek mun-káját a terminálokon. Hívő emberek ők, akik beosztásuk miatt nem tudnak részt venni az istentiszteleteken.

u A Trans World Radio orosz nyelvű adásának 40. évfordulóját ünnepelték a belorusziai Brest-ben. Viktor Krutko, a Belorusz Evangéliumi Keresztyén Baptisták főtit-kára mintegy 1500 gyülekezeti vezető előtt elmondott beszédében arról is szólt, hogy a TWR adásai hozzájárultak a kommunizmus lebontásához. Megemlékezett azokról az időkről, amikor az ateista államrend KGB ügynökei azért háborgatták, mert rádióját az evangéliumi adóra hangolta.

A 19 budapesti baptista gyülekezet egyike a rákoshegyi. A főváros keleti részén, a Rá-kos völgyében található. Nagy gyülekezetek – Pécel, Rákoscsaba – szomszédságában él, és bár hármuk közül a legkisebb, mégis fejlődik, gyarapodik. A gyülekezet életében jelentős események történtek nemrégiben. Új lelkipásztor és új imaház. Lehet-e na-gyobb öröme egy közösségnek, amely az Isten házát tartja második otthonának?

Még évekkel ezelött olvashattuk a gyülekezet helyi lapjában, a "Hegyi kristályban" a hírt, hogy a közel 90 éven át használt, lakóépületből átalakított Kölcsey utcai imaházat új templomra kívánja cserélni Isten népe Rákoshegyen. Bátran mondhatjuk: ez a lelki élet jele. Azután örömmel hal-lottuk azt a hírt is, hogy a gyüle-kezet megtalálta új lelkipásztorát Szegedi Tivadar testvér személyé-ben. 1997 volt az az év, amikor utoljára mozdult meg a víz a régi imaház medencéjében. Még az év májusában birtokba vették az új imaházat. Az épület, a Paraj ut-cai volt zsinagóga Rákoshegy egyik nevezetessége, amely hosszú szünet után ismét az imádság háza lehet. A gyüleke-zet tagjai nagy kiváltságnak tart-ják, hogy sok áldozattal felújíthatták a városrész e páratlan épületét és újból Isten dicsőségére szentelhették. 1998. december 12-én volt az örömünnep, amelyen dr. Almási Mihály egyházelnök testvér hirdette Isten igéjét. Ünnepélyessé tette a sok vendég részvételével megtartott imaházavató istentiszteletet a Központi Énekkar szol-gálata Oláh Gábor testvér vezetésével, amelyen ifj.Pátkai Imre testvér orgonált.

Vác

Az elmúlt esztendőben ünnepelte alapításának 40. jubileumát a Dunakanyar intenzíven fejlődő gyülekezete Vácott. A patinás püspöki városban, mint a szokolyai körzet állomásán 1958-ban indult el a baptista misszió és az úttörő lelkimunkások Kovács Géza és dr. Mészáros Kálmán lelkipásztorok munkája nyomán hamar élő gyülekezet alakult. Dobner Béla, Hargas Gyula és dr. Herjeczki Géza lelkipásztorok szolgálatát követően került a gyülekezet élére Meláth Attila fiatal, energikus lelkipásztor, aki rövidesen megtalálta a lendületes munkára kész fiatal, vezetőket. A lelkipásztor felavatását néhány év után presbiter és diaknusok avatása is követte, és a tervek szerint küszö-bön áll az újabb generációk beállítása is a munkába. A lelkes énekkar és a mind több helyen ismert Psalmus Énekegyüttes munkája éppúgy összekovácsolja a testvé-reket mint az ifjúsági, női köri, férfi köri és vasárnapi iskolai munka.

A mintegy 108 tagot számláló gyülekezet az új imaház építésére

alapítványt hozott létre, hisz 1999. tavaszán megkezdődik a 4472m2-es új imaház építése, amely óriási anyagi és lelki erőket vesz majd igénybe. Hisszük, hogy a modern, minden szükséget ki-elégítő új objektum további fejlődést tesz majd lehetővé a len-dületesen működő váci baptista misszió számára.

(Bp.XV. Kinizsi utca 86.) amelyre szeretettel hívják és várják a missziókerület lelki-pásztorait és közvetlen munkatársaikat, a gyülekezetvezetőket, presbitereket, diakó-nusokat. A konferencia-jellegű összejövetel témájául az együttműködést célozták meg a szervezők, amelynek azt a címet adták: “ EGYÜTTMUNKÁLKODÁS A GYÜLE-KEZETBEN” A program szervezői: Károlyi János, Meláth Attila, Újvári Ferenc és a helyi gyülekezet vezetője, dr. Szabó István.

Tomboló szél nyargal az éjszakában. Nincs ami útjába álljon, s a dermedt jegenyék suhogva hajolnak délnek, sziszegve panaszkodnak és gyökereikkel riadtan kapasz-kodnak a fagyos földbe.

Az öreg erdő szélostora súgó suhogással vág végig az erdőn, didergő fejüket meghajtják a fenyők, éppúgy, mint a száraz kórószálak, melyekről az utolsó magokat tegnap vitték el az éhes tengelicék.
Zúg a szél az erdőn.
Suhog a tölgyesekben és orgonál a fenyvesekben és ízekre szakad, amikor belevágódik a hegyes tűlevelek milliós országába. Hordja a havat. Felszedi a tisztásokról, neki-vágja a fák északi oldalának, hol mohás ágyba kapaszkodnak a hó nyargaló por-szemei. Ha megkapaszkodni nem tud, lehull a földre. Nekitámaszkodik a fáknak, vagy viteti magát új utakon, hol új torlaszok nőnek.
A patakból csak egy keskeny fekete csík látszik. Ott folyik a víz, csendesen, szótlanul. Néha felcsillannak itt-ott az apró hullámok, mintha tudnák, hogy őszből jöttek, de tavaszba mennek. A patak egyik oldalán lóg a keményre tapasztott hó, a másik oldalt kopaszra seperte a szél, mely hideg ujjaival felborzolja a víz tükrét.
A hó alatt ujjnyi jég fojtogatja a patakot. Megkapaszkodik a partokba, szeretne összeérni, de a hó súlya letördeli a szélét s a víz hangtalan örömmel a konok feke-teségbe rántja a betolakodókat. A hó halott birodalmában, a havas erdőn rettegve álmodik az élet. Nincs hang, csak a szél jajgatása, nincs mozgás, csak a jeges ágak vergődése. A nap talán sohse kel fel többé, hogy nagyfejű szitakötőket vegyen, aranyos meleg sugarára. Talán elfáradt végtelen útjain, vagy elvesztette tarisznyáját, melyben ott szunnyad a rétek virága, az erdők rügye s a fészkek meleg ágya.
Nincs válasz az éjszakában.
Minden bokorra hódombot rak a szél. Vajon miről álmodnak fe-hér takarójuk alatt a kopasz, didergő cserjék?
Az erdő egyik szögletében nagyobb hódomb. Azon már ablak is van. Az erdőőr háza. Csendes, mint a többi halom az erdőben. Ablaktáblái behúzva, eresze majd a földig ér, és nyitott pitvarában szorgalmasan rakja le hideg terhét a szél.
De eljár az idő. Messze keleten a nap mégis nyakába akasztja tarisznyáját, hogy elhozza a fényt s meleget.
A szél elül. Talán odafagyott a szikrázó, ébredő erdőhöz? Cinkék kopogtatják a jeges ágakat és szánkó csilingel valahol az úton.
Vadlibák húznak magasan a felhők alatt.
A patakparton piroslábú vadkacsák tollászkodnak és a nádasban most ballag hazafelé a róka. Varjak szállnak magasan a völgy felett, messzehangzó károgással.
A kazlak tetőjén hóból van a kucsma, de a friss vágás sárga szal-maszálai között a nyár álmodik. A kazlak árnyán ott tipegnek a sármá-nyok, verebek, és szedegetik a poly-va közé keveredett gyommagokat. Szétrebbennek, amikor egy szán közeledik, mely el is tűnik a derengésben, mint a mulandóság, a tűnő, emberi élet...
Némán állnak a fák és a csend gyalogútján puhán ballag az Idő.

Sokan nem gondolkoztak még azon, hogy az idő ugyan-úgy Isten alkotása, mint a föld, a növények, az állatok vagy mi magunk is és ugyanúgy Isten áldása az életünkben akkor, ha tudunk vele helyesen élni és gazdálkodni.

Úgy is fogalmazhatunk, az idő Isten ajándéka, bizonnyal el kell számolnunk az Úr előtt arról, hogyan használtuk föl. Nem véletlenül írja Pál, hogy “ áron is megvegyétek az alkalmakat, mert a napok gonoszak" (Ef 5:16) Ezekben a gonosz időkben, amikor a világ sodrása az istentelenség felé visz bennünket, szántszándékkal kell kiszakítanunk azt az időt a mindennapokból, amelyet Istennek szándékozunk adni. Ezért még az árat is meg kell fizetni, legyen az mellékállásról, vagy túlmunkáról való lemondás, amiért anyagi javakat kapnánk, hogy az így megvásárolt, a gonosz napokból kiszakított időt az Úr szolgálatára tudjuk felajánlani.
Az idő furcsa dolog, nem lehet visszacsinálni. Ha egy alkalom kihasználatlanul elmúlt, azt soha többé nem tudjuk visszahozni. Ezért is mondja a görög bölcselő, Démokritosz, hogy “ nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni" .
Az idő kérlelhetetlenül múlik, időérzékelésünk pedig szubjektív. Gyermekko-runkban az idő múlását lassabbnak találjuk, mint felnőtt korban. Az öröm, a boldog-ság csak pillanatnyinak tűnik, pedig időben ugyanolyan hosszú, mint a bánatot hordozó időszakok. Az idő könnyen rabszolgává tehet bennünket, de az Úr segítségével uralkodhatunk rajta bölcs időbeosztással, ami szinte megsokszorozza a rendelkezé-sünkre álló, ám gyorsan futó időt.

Közvéleménykutatók több ezer embert megkérdeztek, akik közül csak minden szá-zadiknak volt elég ideje. A megkérdezettek fele ötven százalékkal több időt kívánt volna, negyven százalékuk elégedett lenne huszonöt százalékkal többel, tíz százalé-kuknak pedig elegendő volna tíz százalékkal több idő.

Az idő az ember legfontosabb tőkéje, fontosabb mint a pénz, mert az időt nem lehet felhalmozni, mindenképp el kell tölteni, nem lehet félretenni és nem lehet pótolni. Nem az idővel van tehát baj, hiszen abból mindenkinek egyformán van, hanem sokkal inkább annak beosztásával, ami láthatóvá teszi értékren-dünket, ugyanis megmutatja mi a fontos számunkra.

A helytelen időbeosztás bűn, mert a jelenvaló világban nem lesz elég időnk Istennek szolgálni, elhívása szerint élni. Ez pedig stresszt okoz: a megtett és a teendő dolgok időigénye és a rendelkezésre álló idő közötti őrlő feszültséget, amely kiégésben, egészségkárosodásban és mások tönkre-tételében mutatkozik meg. Nem az idő kevés tehát, hanem rossz az időbeosztásunk!

Ha megkérdez valaki bennünket, általában azonnal külső körülmé-nyeket teszünk felelőssé személyes problémáink miatt, holott ezeket belső döntéseinkkel befo-lyásolhatuk. Lássunk néhány “ külső időcsapdát" amelyek megrabolják időnket: Köte-lezettségek, amelyekben illő részt venni (pl. névnapok, társadalmi ünnepek, stb.), a fölösleges munkák, amelyek a fontosaktól rabolják el az időt (ennek egyik oka lehet a tervezés hiánya!), a félreértések szintén fölösleges munkavégzéshez vezetnek, látoga-tók, akik mindig éppen akkor jönnek, amikor valami sürgős dolgunk van, ru-tinmunkák, amiket muszáj megcsinálnunk, megszakítások (pl. kávézás, telefon, újság), tévénézés!

A “ belső időtolvajok” felismerése már több bátorságot és alázatot kíván tőlünk, magunkkal való szembesülést. Nézzünk né-hányat ezekből is: Határozatlanság, vagyis döntésképtelenség fontos és sürgős teendők közt, helytelen munkabeosztás, a kon-centráció hiánya, érdektelenség, félelem bizonyos munkáktól (a hozzáértés hiánya vagy épp a felelősség miatt), képtelenség nemet mondani (engedékenység), mindent egyedül akarunk megtenni, gyenge munkaerkölcs (lazaság, tunyaság, önfegyelem hiá-nya), irreális időbecslés (nem tudjuk felmérni mennyi idő szük-séges egy-egy munkára). Ha ezeket az időcsapdákat felismertük, könnyű ellenük a védekezés. Vala-mi azonban nagyon fontos: a következetesség. Nap mint nap harcolni kell a helyes időbeosztásért és az időcsapdák lehetséges elkerüléséért. A belső időtolvajok ellen való küzdelem egyedül rajtunk múlik. Ha például azt gondolom, hogy nem tudok nemet mondani azokra a feladatokra, amelyeket elvárnak tőlem, és ezt felismertem, akkor már csak rajtam múlik, hogy ezentúl mérlegeljem a rendelkezésemre álló időt, és bátorságot merítve mondjak nemet a kéréseknek. Hívő körökben sokszor félünk attól, hogy visz-szautasítsunk valamit, amit túlterheltségünk miatt nem tudunk elvégezni. Igye-kezetünket mások gátlástalanul kihasználják. Tudnunk kell magunkat fegyelmezni és felmérni a realitásokat. Harcolni kell rossz szokásaink ellen és meg kell próbálni az időt ész-szerűen beosztani. Ebben a munkában nem vagyunk egyedül. Az Úr mellettünk áll, és Neki bőven van ideje. A Sátán az, aki elrabolja az Istentől kapott időt, hogy megfosszon a minden időszakra jutó áldástól.

Fontos kérdés az, hogy va-jon Isten kezében van-e az időnk? Az ige azt mondja: “ Mindennek rendelt ideje van" (Préd 3:1) Isten mindenre elegendő időt adott. A probléma tehát az: nem tanultunk meg dönteni. Most és ma ez a kérdés: mi a fontos és mi a kevésbé fontos?

Szokások, elkerülhető kényszerek, félelmek, vagy egyszerűen a kényelem késztet bennünket arra, hogy időnket helytelenül használjuk. Aztán szemrehányásokat teszünk magunknak, és ez stresszt okoz. Nincs időm! – mondjuk gyakran. De Tőle kérhetünk, még több időt is! No, nem lesz a nap 26 órás, de jobb időbeosztással el tudjuk végezni feladatainkat rövidebb idő alatt. A legfontosabb dolog, hogy felismerjük a létfontos-ságú helyzeteket, és ne vesszünk el a sok mellékes problémában. Időt kell arra is szen-telnünk, hogy elcsendesedve várjunk az Ő tanácsára. Egy-egy problémában, munkáink során Istennel kapcsolatban állni azt jelenti, hogy a dolgok “ fölé” kerülünk, vagyis a tennivalók nem nyelnek el bennünket.

Isten adjon józanságot elfogadni a nem változtatható dolgo-kat, bátorságot, hogy amin változtatni kell, azon változtassunk és bölcsességet, hogy egyiket a másiktól tudjuk megkülönböztetni!
 

Két szelet kenyér közt egy darab hús: ez a szendvics. Két hirdetőtábla közt egy sétáló ember: a szendvicsember. Egy ilyen szendvicsemberrel találkoztam egyszer Angliában. Elöl-hátul azt hirdette, hogy egy bizonyos vendéglőben olcsón, jól és gazdagon mérik az ebédmenűt. Maga az ember sovány volt és kiéhezett. Mosolyogtam rajta, de aztán elmúlt a nevethetnékem. Az jutott eszembe: ilyen szendvicsember vagyok magam is. Teológiai professzor létemre hirdetem, hogy Jézus Krisztus megszabadít bennünket bűneinkből, hívogatok másokat is erre a királyi lakomára, magam pedig nem részesülök benne. Keserves, de tanulságos volt számomra ez a találkozás a szendvicsemberrel. Önmagammal.
 

Helyesebben: misszióotthon. Hiába menekülsz el hazulról, hiába hiteted el má-sokkal és talán magaddal is, hogy odakint eredményes a bizonyságtételed és a misszi-ód. Mindez csak látszat Ha odahaza, legszűkebb családod körében nem sikerül megvál-tozott életedet megmutatnod, hogy van Krisztus, hogy van szabadulás, van újjászületés, van megszentelt, sőt odaszentelt élet: kinti munkád is látszatmunka, eredménye ideig óráig tartó, értéke semmi. Mióta családi életem megvátozott – azóta hiszik is azt, amit a katedrán tanítok és a templomi szószéken prédikálok. Addig csak tudomásul vették, kritizálták, vagy gyönyörködtek benne.

Úgy élj, hogy az egész világ
Figyeli minden léptedet,
Látja, hogy őszintébb,
tisztább vagy,
S kutatja békességedet.

Úgy élj, hogy az egész világ
Ítéli minden léptedet,
Látja, hogy
nem vagy egyedül,
S kutatja gyengeségedet.

Úgy élj, hogy az egész világ
Benned Jézust ítéli meg.
Szemükben Ő nem több,
csak az,
Akinek te képviseled.

Bálint Zoltán

Füle Lajos

Az észrevétlen ősi önzés átka
– hogy az élet minél könnyebb legyen,
nem látva túl egyéni érdeken –
úgy ránk tapadt, miként fagyöngy a fákra.
 
A szeretet rég szóvirággá sorvadt,
nem érték már a másik élete.
De kérdes: a miénk így élet-e?
Marad a jelszó: " Éljünk önmagunknak!"

Irtjuk magunkat buzgón, mint a férget,
nem szent szentély ma már az anyaöl,
apák, anyák kemény önzése öl,
isszuk s itatjuk is mi már a mérget.

Öregségünkre tartson el a másik,
vagy annak szívből vállalt gyermeke,
ki nem kérdi: jobb idők jönnek-e,
vállaljon minket is az összeroskadásig!

Fertőz e kór, mint áradó kanális,
s burjánzik, mint a rákos szövetek.
Halált dagaszt e kapzsi szörnyeteg,
de végül elpusztítja önmagát is...

A bűnokozta sok ezernyi bajt már
belénk nevelte mind a megszokás,
és elfogadtuk, hogy nincs változás,
s ha lenne is, nem jelzi azt a naptár.

De Isten nem fogadta el szörnyű hiányunk,
a nélküle vergődő életet,
és nemcsak ígért nékünk szépeket,
ő maga jött a mélybe miutánunk.

Fiában jött, hogy embernyelven mondja:
"Ébredj, hisz nyitva van már börtönöd,
Nem kell többé a bűn igáját hordva
azt tenned mindig, mire ösztönöd
korbácsa kényszerít. Már élheted
a bennem szabaddá lett életet."

Balog Miklós új versei

 
Missziókerületünkben alakult meg és végzi szolgálatát a Vox Nova Baptista Férfikar. Az elmúlt esztendőben immár második férfikari kazettájuk jelent meg, baptista közösségünk örömére. Az új évad nyitányaként családias körben adtak hálát az eddigi szolgálatért és nyílt légkörben beszélgettek az elkövetkezendő szolgálatokról. Január 16-án a kispesti imaházban megtartott találkozón a kórus tagjai szavaztak a karnagy és a kórus vezetőjének személyéről. Szilágyiné Mátyus Elvírát egyhangúan a kórus karnagyává, Mikes András testvért pedig a kórus vezetőjévé választották meg.

Az új Missziókerületi Tanács munkába állásával egyidőben jelentkezik a missziókerület tájékoztatója, a Lelki életünk is, azzal a céllal, hogy rendszeresen adjon tájékoztatást kerületünk életéről, de nem titkolt szándéka az is, hogy lelki táplálékot továbbítson, amely minden kedves olvasó saját lelki életét segítheti elő. Hogy lapunk élő és érdekes legyen, minél több eseményről szeretne beszámolni. Ehhez az is szükséges, hogy a szerkesztőbizottság minél több új hírről, helyi eseményről kapjon tájékoztatást. A Lelki életünk keres gyülekezetenkénti lapkeze-lőket, összekötőket, akikkel kapcsolatban állhatnak a szerkesztők. Szeretnénk, ha a kerület minden gyülekezetében ismert lenne a lap, és hogy minél több előfizetője legyen. A lap előfizetési díjáról és az előfizetés módjáról a későbbiekben adunk tájékoztatást. Azt is szeretnénk, ha magunkénak éreznénk a Lelki életünket, amely nekünk és rólunk szól és nem utolsó sorban lelki életünk felélénkülését kívánja elősegíteni. Utoljára, de nem utolsó sorban arra kérjük Testvéreinket, hogy imád-kozzanak azért, hogy újonnan választott vezetőink az Úr áldásával, az egység munkálásával végezhessék felelősségteljes szolgálatukat. (A Szerk.)